Nem először fordult elő, hogy reggel, amikor Balázs felébredt, nem tudta eldönteni, mi az, amit álmodott, és mi az, ami valóban megtörtént vele. Ugye te is érezted már azt az amikor – mint ahogyan a testvérek nagymamája mesélte – az álmaid a valósággal összekeverednek? Így esett ez akkor este is. A nyári szellő kedvesen simogatta a fákat, a nyitott ablakon néha be-belopózott, s megsimította a gyerekek haját.
  Balázs édesapja egy kedves versikével varázsolt különleges hangulatot a szobába. “Kialszik a villany, pilláid pihennek. Holdsugárba burkolózva álmok ellebegnek” – kezdte, de a folytatást már nem hallotta a kisfiú. Vagy mégis? Ki tudja? Ki tudja, hiszen különös dolgokra emlékezett vissza. Mintha már valamikor, valahol átélt volna hasonló élményt! Hihetetlennek tűnhet, mégis megtörtént.
  – Ugye elraktad a játékaidat? – hangzott el az esténként ismétlődő kérdés, amikor anyukája benézett a szobába, hogy “jóéjt-puszival” kívánjon szép álmokat.
   A babák rendben csücsültek a polcokon. Tapsi, a kitömött nyuszi is ott pihent barátjával, Balázs kedvenc macijával. Adrienn az előző karácsonykor kapta a „keljfel”-babákat, ők is ott bóbiskoltak a fiúszobában, a kisláda tetején. A modellvasútja a sarokban várta a reggelt. Körülötte, mint a várakozástól elfáradt utasok, úgy pihentek a plüssállatok. Régen besötétedett már. Csak az ablakot simogatta a holdfényben dülöngélő fenyőfa árnyéka.
  – Milyen jó neki! – gondolta a kisfiú. Egy kicsit feljebb csúszott a párnán, hogy ő is részese lehessen a különleges kényeztetésnek, de már nem tudott figyelni az árnyak játékára, mert ahogyan megmozdult, valami különleges történt. A beszélő baba éppen szólni akart valamit, de maga is meglepődött, hiszen a nyuszik és a mackók keringőzni kezdtek. Sorra ereszkedtek le a polcról a különféle játékfigurák! Keljfel Jancsi udvarolt a partnerének, a bohóc saját készítésű, cukrozott mazsolát kínált mindenkinek, a plüsscicák civakodtak, az elefánt meg komótosan a négy égtáj meghódítására indult.
  Adrienn mélyen aludt a szomszéd szobában, Balázs pedig szinte kővé vált. Szívesen odaült volna kis társai közé a szőnyegre. Igaz, hogy egy kicsit félt. Attól is tartott, hogy hamar véget ér ez a csodálatos kaland. Ki tudja, hogy meddig feküdt volna még mozdulatlan némaságban? Anyuci simogató nógatására ébredt:
  – Jó reggelt, kisfiam! Ébredj! – mondta.
  Balázs azonnal körülnézett a szobában. A polcokon, a szőnyegen s a szoba minden zugában ugyanúgy állt minden, mint ahogyan előző este hagyta. Tényleg álom volt csak, amit látott? A csalódottság kiült az arcára, pedig édesanyja kedvesen magához ölelte.
  Balázs sietve igazította meg az ágyát. A szokásos kakaó és a kifli már készen várta a konyhában. A szobaajtóból még visszanézett, és akkor úgy látta, mintha a bohóc a sipkájával biccentett volna feléje. Mint aki azt akarja kérdezni:
– Vajon hogyan került az a félig üres celofánzacskó, a cukrozott mazsolával, az éjjeliszekrényedre?
 
  Balázsnak még sok hasonló kalandban volt része. Édesapja kis versikéi pedig, az idő múltával, egésszé álltak össze! Adrienn és Balázs már kívülről mondogatta a következőt.

Amíg alszol