Lép a Tavasz,
s átnyúl a Nyárba.
Õsz követi,
csosszan utána.

Fagyba karol,
szél a nyomába’,
baktat a Tél,
fárad a lába.

Lép a Tavasz, kuncog a Nyár,
csosszan az Õsz, Tél hezitál.
Együtt járják, mégis oly egyedül!
Körtáncukhoz senki se’ hegedül.