Ünneplőbe öltözködött
kicsinyke kis házunk,
izgalommal készülődünk,
Szent Miklósra várunk.
 
Nem voltam bár túl jó gyerek,
most már nagyon bánom
– a Mikulás sosem volt rossz? – 
lehetne barátom. 
 
És… akkor, ha épp erre jár,
s mondjuk: nagyon fáradt…
itt hagyhatna csomagokat,
gondolom, úgy százat.
 
Ne bajlódjon annyit vele,
oly nehéz a zsákja!
Még a végén megbetegszik,
gondoljon magára!
 
Az erejét jól ossza be!
Hosszú lesz az útja.
S hogy hol lakom? A Mikulás 
ugye tuti, tudja!