( Múlt századi aggodalmak )
| „Oh nemzet, nemzet, eszmélj becsüld meg tenmagad, gyilkold le szolgavágyad, mely külföldhöz ragad.” ( Bajza József: Ébresztő ) |
Magamban fortyogok,
így temetem mérgem.
Ellenkezni csak így merek
a nagy tétlenségben.
A „hódítók” jönnek,
s megint leigáznak,
magyar lelkek, magyar földek,
magyar könnytől áznak.
Megtanulta népünk,
csodára ne várjon.
Ha égzengés készül,
eresz alá álljon.
Oh, mégis balgán,
de sokszor eláztunk,
kivert kutya módján,
farkasok közt háltunk.
Árpád sebzett népe
– te jókedvvel áldott-
hol van makacs büszkeséged?
Talpra kell, hogy állj most!
Felnőnek fiaink!
S számon kérik rajtunk
minden tettünk s tétlenségünk,
ha igába hajlunk.