Szénaboglya hűs tövébe,
ha leheveredem,
égre nézek, a felhőkbe
belefeledkezem.

Mint egy mese, égi mese:
sejtelmes a távol.
Eső úrfi könnyeivel
szivárványt varázsol.

Naphercegnő huncutkodik,
felleg alól kikiált:
„Esőcseppbõl, napsugárból
rakjunk míves palotát!”

Ess eső, ess, permetező!
Jó a kedvem, nem fázom!
Megkönnyebbül fű, fa s virág:
„Szép az élet tillárom!”