Nevet fenn a felhő,
kacsingat a nap,
huncut mosolyukból
szivárvány fakad.

Lenn a réten sok-sok gyerkőc,
mint a csodát, úgy lesi!
Hol kezdődik, s hol tűnik el?
Ezer szempár keresi!

Itt a vége, onnan indul?
Onnan indul, s ide tart?
Esőcseppben tündökölve
csúfolja a zivatart!

Azt hittem, hogy majd elérem,
ám hiába szaladok,
és hiába kérem innen
a felhőt és a napot.

Csípje csalán! Veszett több is!
Bolond az, ki Napot kerget!
Szivárványra, hogyha vágyom,
legfeljebb majd festek egyet,

közben pedig dúdolom, akad még rá alkalom:

nevet fenn a felhő,
kacsingat a nap,
huncut mosolyukból
szivárvány fakad!