Ide jártam óvodába,
most készülök iskolába.
Egy szó, mint száz: ballagok,
merthogy én már nagy vagyok,
legalábbis óvodásnak.
Tudom jól, hogy iskolásnak
alighanem még sokáig
kicsi leszek, de nem számít,
majd azt is kiheverem,
ha könnyem lesz, lenyelem.
(Mondják, itt is pityeregtem
kezdetben, majd’ kimeredtem.)

Jól éreztem magam én itt.
Óvó nénik, dajka nénik,
játékok és gyerekek,
udvar, Isten veletek!
Mit csináljak? Menni kell!
Mi vár majd? Kudarc? Siker?
Majd meglátjuk! Megígérem:
visszajövök, elmesélem.