Elköszönt a vakáció,
búcsút int a tarka nyár,
ködbundába burkolózva
Őszapó már erre jár.

Indulok az iskolába,
hátitáskám de nehéz!
Minden nálad? – kérdi anyu,
s utoljára belenéz.

Nagyon vártam ezt a percet,
hogy kisdiák lehessek,
társaimmal reggelente
iskolába mehessek.

Ezer kérdés zúg fejemben:
hol áll majd az én padom?
Lesz-e vajon jó barátom,
kinek kiflim od’adom?

Milyen lesz az elsõ óra?
Leckét ma már kapok-e?
Füzetemben piros csillag
Hamarosan ragyog-e?

Csengetéskor izgatottan
lépem át a küszöböt,
hangos szóval társaimnak
egy nagy „Sziát” köszönök!

Álmaimban, ó, de sokszor
bejártam e termeket,
Kék köpenyes kisdiákként
szõttem nagy-nagy terveket.

Számolás és betűvetés
mind oly fontos tudomány,
szorgalommal, tanulással
mindezt hamar tudom ám!

Könyvek, tollak, radírgumik,
vonalzók és egyebek,
Ezentúl a tanulásban
Hű társaim legyetek!