Nézzétek csak, mit hoz a szél,

nem akármilyen falevél:

nem itten hullt le a fáról,

gólya küldi Afrikából.

Gólya küldi a levelet,

szél leejti falu felett,

füstölgő kémény felkapja,

gólyaírást elolvassa.

A levélben mi is lehet?

Elmondom én, figyeljetek:

„Megérkeztem Afrikába,

örök napsütés honába.

Mégis, mégis csak azt várom:

az idő tavaszra váljon,

kis falumba visszatérjek,
kéménytetőn rakjak fészket.”